Egy jó döntés

Egy motorozás alkalmával sikerült olyan okosan elhelyeznem Bomberem a kormányon, hogy az rálógott a forró kipufogóra, ami aztán ahogy kell, pillanat alatt csinos lyukat olvasztott a műszálas anyagra a jobb alkarnál.

Néztem, néztem, majd az első hiszti után gondolkodóba estem. Rendkívül formás darab, kis helyre gyömöszölhető, könnyű, egyszerűen tisztítható, ha elemeli valaki nem a havi fizetésemtől szabadít meg. Örököltem, tehát tartós is. Kellően deviáns, és még véletlenül sem nőcis. Fekete, így mindenhez "megy", kicsit nagy, ezért aláöltözhető. Tehát semmiképpen sem válhatunk meg egymástól. No de mi legyen. Felvarró. Ok, ez tiszta. Milyen? Mivel a vatelin fehérsége kellő kontrasztot adott a fekete dzsekinek, és a feketeség nem egyenlő az igénytelenséggel, a probléma megoldása a MOST kategóriát követelte magának, így beestem a város -akkor még működő- rockabilly boltjába és elkezdtem turkálni a felvarrók között.

Ez túl nagy, ez túl kicsi, ez túl csicsás, ez jellegtelen, ez nem én vagyok, ez nagyon divat, ez majdnem drágább mint a dzseki, ez fekete, ez autós, és ez...ááááááááá MEGVAN!!! Mielőtt kibillenthettem volna lelki békéjéből a nonstop mosolygó eladóhölgyet, ráleltem. Igen, ő lesz az, ez aztán a fricska! Black vagyok és mégsem, fiús vagyok, de azért mégiscsak nő. Eltakarom a hibát, de mégsem, látszik, de mégsem. Díszít… na, azért remélem itt nincs mégsem. Nagyon szigor. :)

Megvettem, és olyan boldogan süllyesztettem zsebembe, mintha legalább a Harley kulcsa lett volna. Kacska kezeimmel felvarrtam majd vártam az első motorozást és vele a hatást. Lett.

Fekete motoron, fekete motoros, de valami nem stimmel. Mi az ott a dzsekijén?!
Hát ez: