Takarékosság

Ma van a takarékossági világnap. Mindenhonnan ez folyik, vegyítve a gazdasági válsággal.
Szerintem soha nem volt "könnyebb" takarékosságra inteni az embereket, mint ma.
Gondolkodóba estem. Najó annyira nem, csak kicsit. Mennyire vagyok "garasdezső"?
Miről mondok le, és főként mi javára?

A fontossági sorrend sosem volt kérdés. Mikor megvettük komfort nélküli parasztházunk, becsúszott a lehetőség a Junak lecserélésére. Fél éve hirdettek egy Vassporit. Összenéztünk. Menjünk, nézzük meg, azzal nem veszítünk semmit. Megnéztük... aztán a másodperc töredéke alatt döntöttünk. Házkomfort vagy az álommotor észvesztő alacsony áron, és gyári állapotban? Tehát jártunk továbbra is édes jó szüléimhez naponta fürdeni és lefagyasztani hátsónk az udvariban.

Aztán a kemény munka meghozta azt, amit hinni alig mertünk. Mindkettőnknek meglett az álommotor. Most, mikor emberek áldozzák be motorjukat a hitelek oltárán újra többször szóba került köztünk mitől válnánk meg. Mindentől csak a motoroktól nem! Levágnák a karunk, kitépnék a szívünk és nem lenne miért tenni bármit is. Mert ha ezt nem tehetjük meg millió, számunkra evidensnek tűnő lemondás árán, akkor minek az egész?! Persze nem ítélkezek. Sokak szerint könnyen beszélek. Nincs házhitel, nincs kocsi hitel, "felnihitel". De miért? Miért? Mert takarékoskodunk. A "mivel"-t mi döntjük el. A ház 14 év alatt sem lett kompletten felújítva, de arra éppen elég, hogy egy-egy túráról, vagy a mindennapi hülyeségek elől menedéket nyújtson nekünk és barátainknak. LCD tv. Ja, láttam már a kirakatban. Új, nagy autó, lehetőleg nagyobb, mint a szomszédé? Minek? Ami van, vigyen el mondjuk a mannheimi börzére és kész.

Hogy abban motorozok, amiben hétköznap is járok? Hát istenem! Mert így élek! Mert úgy alakítottam az életem, hogy ne kelljen kiskosztümben kínosan feszítenem, mert nem érdekel a legújabb űrtechnikai biszbasz ruházat, motortechnika amit a jóléti állam rám akar erőltetni. Hogy sosem leszek a kereskedők kedvence?! Dehogynem! Mert takarékoskodom, de okosan. Ahogy nekem jó. A kocsi részlet árán benzint veszek motorozni. Motorozok, kopik a gumim, tehát plazma tévé részlet helyett gumit veszek. Motorozás közben megtetszik egy tájegység? Megnézem a látnivalóit, megkóstolom ételeit. Mi helyett? Egy új százezres csizma helyett. Számomra ennyi a titok.

Mert hát takarékoskodom én, csak az én fontossági sorrendem, és értékrendem szerint. 
Takarékoskodjatok ti is! :)