Ki kinek int

A tegnapi napsütés és a 15 fokos meleg biztos minden motorosnak megdobogtatta a szívét. Sajnos a többségnek - ahogy nekem - nincs lehetősége ilyen hirtelen előtolni a téliesített gépet. Én is csak három motorost láttam összesen, akik boldogan, és biztosan céltalanul motoroztak az egyes úton.

Ha netán szembe találkoztak egymással, valószínűleg nem volt kérdés, hogy intsenek-e egymásnak. Az intés ugyanis a motorosoknál az együvé tartozást jelenti. Cinkosságot, egyforma gondolkodást. Márpedig az a három motoros, akiket én láttam, biztosan hasonlóan gondolkodik. Függetlenül attól, hogy az egyik egy sportos túramotorral, a másik egy halamas, csillogó cruiserrel, a harmadik pedig enduróval volt, mindhármukat megérintette a tavaszi időjárás és nem bírtak magukkal. Motorozniuk kellett.

Azok, akik még az "átkosban" kezdtek motorozni, szintén megörültek minden bikernek, aki szembe gurult az úton. Ismerték egymást ismeretlenül is. Tudták, hogy micsoda áldozatokkal jár egy keleti masina megszerzése is, hátmég egy nagyköbcentis japán vagy netán amerikai gépé. Egyformák voltak, még ha az ország különböző részein laktak is. Ha egymással szemben gurultak el az országúton, intettek egymásnak.

Bevallom, az utóbbi években már nem mindig intek. Annyi lett a motoros, hogy már szinte balesetveszélyes az állandó integetés. Azt remélem, a szembejövők is így gondolják, és nem haragszanak meg ezért.

Az is egy külön tanulmány lenne, hogy ki kinek int. Nekem úgy tűnik, hogy mindenki a magához hasonló illetve a tőle magasabb kategóriába sorolt motorosoknak integet. Szegény robogósoknak például alig valaki. Pont úgy van ez, mint az iskolában: mindenki a tőle feljebb járókal szeretne barátkozni, arra meg a legtöbben nem is emlékeznek, hogy kik jártak nála lejjebb...

Vannak olyan motorosok, akik azt hiszik, hogy a hitelre vásárolt új motorjukkal átugorhatják ezeket a képzelt lépcsőfokokat, és magasabbra kerülnek a motorosok hierarchiájában. Így nekik már integetni sem kell. Ezáltal viszont rögtön a hierarchia aljára kerülnek. Már ha valaki felismeri őket menet közben. Persze mivel jó lassan közlekednek, hogy mindenki megcsodálhassa az új motort, könnyű őket felismerni.

***

Történt egyszer, hogy utas voltam a párom mögött a Moto Guzzin. Neki egyébként Harley-Davidsonja van, csak azon nincs hátsó ülés. Egy sorompóhoz érve a sor elejére gurulva utolértünk egy rock-motorosnak látszó harleyst. Az alacsonyra épített gépen csak úgy feszült a srác terepszínű nadrágjában a széles kormányba kapaszkodva. Dinnyehéj sisakjára hátulról rá volt írva, hogy Harley. Ha netán valakinek nem lenne egyértelmű.

Felismertük, mellé gurultunk. Kb. egy méterre álltunk egymástól. A fejét csak annyira fordította oldalra, hogy felmérje, mi nem Harleyval vagyunk, majd szigorú arccal szugerálta a sorompót, amíg az fel nem nyílt. Még egy biccentésre sem telt neki. Bzzek ha egy Harley állt volna mellé...

Azóta tudjuk, hogy vele nem vagyunk egyformák, hiába van jó motorja. Bekerült a többiek közé a legalsó polcra.