Úgy látszik még mindig nem kaptam elég pofont, vagy identitászavaros Keljfel János vagyok, de a fene egye meg, csak-csak felmászok még pár fórumra, motoros oldalra, bár számuk az erőteljes hanyatlás jeleit mutatja.
Tehát netezek. Tél van, hideg. Jólesik a forralt bor a meleg szobában, fronthatástól függően hol élesen, hol tompán előtörő ízületi fájdalmaim csitítására szolgáló varázsszavak mormolása közben. Lapozgatok, nézem a hozzászólásokat, a képeket. 
Na, nem kell csalódnom, idén sem maradnak el a „fasza csaj/gyerek vagyok” képek. Van, aki csak kitolja a motorkerékpárt a melegből, beöltözik, ráül és KATT. Van, aki hosszab-rövidebb távot is megtesz, és e táv meghatározásakor jusson eszünkbe néhai Einstein és a relativitás. 
(Gyk.:Mert ugyebár 20 fokban meg sem kottyan 100 km, de mínusz akármennyiben és jégen, hóban már „halálos távolság”.)
A közös nevező mindegyik esetben a nagyvilággá kürtölés, és az elismerő virtuális vállveregetések bezsebelése.
Gondolom ilyenkor minden nő pár centit, aminek nőnie kell. 
Vesszek meg, ha érteni akarom! 
Mi készteti az embereket évről-évre, hogy lefagyasszák magukat egy kis elismerésért? 
Eszembe jutnak a ’80-as évek, mikor tinédzserként végigmotoroztuk a teleket, és hitetlenkedve röhögtük ki a gumiszerelőt, ahogy végignézvén michelin-babát meghazudtoló társaságunkon kibukott belőle:
- Na itt van a jövő térdfájós nemzedéke!
De élveztük. Ha kellett megláncoltuk az MZ-ket, Jawákat és persze hogy-hogynem, mindig sikerült lekésni a tömegközlekedési eszközöket. 
Mindehhez mentségünkre szolgált zsenge, agyatlan, hideggel mit sem törődő életkorunk. De mi késztet harmincas-negyvenes, olykor ötvenes éveikben járó megállapodott, tisztes polgárokat erre a virtustáncra?! 
Ötvenes, pár éve -újra:) - motorozó fickót olvastam a napokban, aki állítása szerint 200 km/óra felett motorozott a jeges úton. 
1. hiszem, ha akarom
2. ha így volt, akkor egy barom, aki nincs tisztában sem saját, sem környezete adottságaival, tulajdonságaival.
Mindegy bármelyik is volt, mint ahogy mindegy a többiek esetében. A lényegen nem változtat. 
Kíváncsi vagyok magukban felteszik-e a kérdéseket maguknak.
Miért tettem? Kiért tettem? Ha az élményért, akkor miért fontos arcomra fagyott vicsorral fotót készíteni és fellökni a netre? 
Emberek! Basszus! Azért motorozzatok, mert jó érzéssel tölt el, mert esetleg izzadsz +10 fokban, mert látens jegesmedve vagy! 
De ne azért hogy ezzel vívjatok ki gyorsan tovaillanó elismerést! 
Tapasztalatom szerint, aki saját önös hedonista érdekből, esetleg kis mazo beütés okán teszi, annak elég, hogy ő ott volt, átélte.  
Persze mindenki maga tudja, mire van szüksége, mit remél megszerezni, bizonyítani és kompenzálni ezáltal, csak én már unottan nyomok tovább ezekről a postokról, fotókról, és szeretném ezeket az embereket egy hónapra motoros futárrá változtatni.