Vajon miért van szüksége egy élsportlolónak arra, hogy jobbságát a pályán kívül, az interneten keresztül is bizonyítsa? Hogy népszerűségének napi több órányi kattintgatással adjon tanúbizonyságot? Talán attól fél, hogy csillaga leáldozóban van?

Vannak, akik egyszerűen nem tudnak veszteni... ehhez minden módszert bevetnek. A sportszerűség ismeretlen fogalom számukra. Olyan versenyeken indulnak el, ahol a legtapasztaltabb ellenfelük is legfeljebb kiscserkész lehet hozzájuk mérve, versenytársaikat pocskondiázzák, és ahol tudnak, keresztbe tesznek. Nem tudnak tovább lépni, nem tudnak fejlődni.

Pedig a legjobb edzők, sportmenedzserek általában a jó sportolókból lesznek, hiszen ők azok, akik már végigjárták az utat. Évtizedes tapasztalatukkal, kapcsolataikkal, eredményeikkel segíthetnek a kezdőknek, hogy túlszárnyalják mesterüket. Mert a jó mester nem fél önmagánál jobb tanítványt kinevelni, nem irigy, nem féltékeny, nem rosszindulatú.

Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy sportmenedzser lehessen, még másra is szükség van. Nem árt még aktív sprtolóként jó (baráti) kapcsolatokat kialakítania azokkal, akik később a megélhetést biztosíthatnák számára. Ez minden sportban így van, nem csak a motorsportban.