Motorozás és mellrák

Régebben még boldogan tudósítottam arról, hogy a motoros nők külföldön mennyi jótékonysági rendezvényt szerveznek. Ezek többsége a mellrákkal kapcsolatos: a kutatás támogatása, egy mellrákos személy támogatása, az elhunyt családjának támogatása, vagy csak úgy... tüntetés a mellrák ellen...

Ahogy ezoterikus ismereteim szaporodnak, és saját tapasztalataim is sorban alátámasztják azok valódiságát, egyre szomorúbb vagyok, amikor azt látom, hogy az ilyen rendezvényeket zabálja a sajtó, és ezért egyre szaporodnak. Pedig ez a betegség is, ahogy mindegyik másik, jelzés értékű az egyén számára - ha pedig már egy egész nemzedéket fenyeget, ott komoly baj van.

Egyik kedvenc, online is elérhető olvasmányom ebben a témában Pósa Ferenc könyve, amelynek a címe is sokat elárul: A betegség, mint pótcselekvés. A mell betegségeivel kapcsolatban azt írja: a mell "A szépség és a nőiesség, az anyaság és a nemiség szimbóluma... Rosszindulatú daganata a nyugati világban a leggyakoribb rákféleség - keleten szinte ismeretlen. ...  a mellek betegségei, működészavarai abban rejlenek, hogy felborul az a kényes egyensúly, ami a másoknak és önmagának adott gondoskodásban van. ... Az anya diszharmonikus kapcsolata „gyermekével”(!) gyakran méhdaganatot eredményez."

Hiszem azt, hogy a betegségek egyik célja, hogy felhívják "tulajdonosuk" figyelmét helytelen gondolkodására vagy életmódjára. Azzal, hogy a betegséget rajtunk kívülálló okokra vezetjük vissza, és a segítséget is mástól várjuk, csak megnehezítjük a gyógyulást. Ha pedig felvonulásokat és gyűjtéseket rendezünk a mellrák elleni kutatásokért, csak erősítjük a betegséget, és még inkább bevéssük az emberek tudatába... valójában nem ellene teszünk, hanem érte. De ez már a vonzás törvénye... Hiszen "Ha ellene vagy, mellette vagy." (Jung)

Amikor a Nemzetközi Női Motoros Nap alkalmából az első női motoros felvonulás szervezését elkezdtem, valaki azt tanácsolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot valami olyan alapítvánnyal, amelyik valami női betegség ellen harcol, pl. mellrák, méhnyakrák... Az illető szerint akkor biztos nagyobb lett volna az esemény médiavisszhangja.

Ezzel egyet is értettem, de mégis sokkal jobb érzés volt úgy összecsődteni a lányokat, hogy a felvonulásnak csak annyi volt a célja, hogy egy csomó vidám és egészséges motoros csaj megismerkedjen egymással, és megmutassuk a világnak, hogy mi is tudunk jól és biztonságosan motorozni. Ez talán nem elég ahhoz, hogy beszámoljanak róla?