A csodás beteljesülés állapota előtt, elemeimre voltam szétesve. Éreztem, ez nem Én vagyok! Nem ilyen vagyok! Gyűlöltem a kiszolgáltatottság magányos stádiumát…

Egy napon, amikor már az utolsókat rúgtam, eljött Ő, az Alkotóm. Rögtön tudtam, hogy jó kezekben vagyok… Erős ujjaival elkezdett masszírozni, majd fokozatosan életre keltette ernyedt testemet. Alkotóm ügyes eszközei segítségével tökéletesre formálta idomaimat. Feszes hátsómat, a kerekeimet, a motoromat mindenki irigyelte! Sóvárogva néztek rám, de nem érhettek hozzám. Amellett, hogy édes vagyok, még azért is versengeni fognak, hogy melyik részemet ki kapja meg…

Végre teljes fényemben tündököltem, amikor Alkotóm elárult. Képes volt beletenni egy sötét dobozba. Vakon nekiütődtem néha a kalitkám falának – ekkor világossá vált, visznek valahová… Rettegésem tetőpontján éreztem, megálltunk. Leraktak. Csend. Mocorgás. Egy kis idő elteltével valaki elkezdte bontogatni a dobozt. Nem volt nálam fegyver, védtelenül vártam, mi lesz…

Egy ismeretlen kiszabadított börtönömből, és még mosolygott is rám. Már elkezdtem hálát érezni iránta, amikor hegyes izéket kezdett belém szurkálni. Pontosan ötven darab állt ki belőlem. Ha mindez még nem lett volna elég, ráadásnak belém döfött egy vastagabbat is. Majdnem eltalálta a szívemet, a motoromat! Erős fájdalmaim közepette, már az ájulás határán, hirtelen körbeálltak. Azt hittem, itt a felmentő sereg, és kiszedik belőlem a hegyes valamiket…

Ehelyett, lángoló fáklyával sorra meggyújtották a fehér izéket. Fojtogató hőség kerített hatalmába. Felgyújtottak?! Belém hasított a szörnyű felismerés: málladozom… Meg akartak ölni! Amikor mind az ötven rúd égett, a középsőbe is lángot leheltek. Hirtelen elkezdett szikrákat szórni, melyek visszahullottak a testemre.

Lepergett előttem életem filmje… Rájöttem, hogy ez nem jó jel! Valaki elfújta az ötven lángot, és már épp felsóhajtottam volna, amikor hatalmas szablyával jelentek meg. Horrorfilmben éreztem magam, mint a darabolós gyilkos áldozata… Beigazolódott a látomásom: minden felvágott részemért versengtek, és mosolyt csaltam ajkukra, amikor a szájukban olvadoztam. Ismét elemeimre estem szét.