Szombaton este traumatikus élmény ért. Még most is a hatása alatt vagyok. Kellett pár nap, míg viszonylag lenyugodtam, bár még most is zaklatott vagyok, ha az emlékek feltörnek a lelkemben.

A püspökladányi Charlie motoros kocsmában halálos nyugalommal vártam a Borsodi sörömet, mint mindig. Már iszonyúan szenvedtem a szomjúságtól, és elképzeltem, hogy kedvenc italom hömpölyögve csúszik le a torkomon.

Amikor megláttam Edit barátnémat, amint felém tart két üveggel, megfagyott bennem az addig még oly sebesen rohanó vér. Már majdnem rárivalltam szegény Editre, hogy mi a fenét hoz, de aztán megláttam a „Borsodi” feliratot az üvegeken.

Megváltozott a dizájn???!!! De miééééééért?! Hogy tehették ezt?!

Nekem nem tetszik!!! Vissza akarom kapni a régit!!! Én, mint hű Borsodi sörrajongó, követelem, hogy tegyék vissza a régi címkét. Az olyan megnyugtatóan szépséges volt, és biztonságot nyújtott, amikor megláttam. Ez pedig olyan izééé…

Úgy érzem, hangot kell adnom a véleményemnek, mint ahogyan Al Bundy tette, amikor fel akarták emelni a söradót…