Azt már eddig is tudtam, hogy sok autóvezető (általában kisebb városi autókkal), aki a bal oldali sávelválasztó vonalon közlekedik folyamatosan, azért teszi ezt, mert a vonalat szamárvezetőnek használja. Így biztos lehet benne, hogy követi a sáv által kijelölt útvonalat - közben persze a mellette, a bal oldalon közlekedőket rémisztgeti, hiszen időnként át is lóg a másik sávba. Az ilyen sofőrök súlyosabb verziója a villamos- és trolivezető, akiket életük nagy részében egy kábel irányít.

Arra, hogy valaki miért hajt a jobb oldali vonalon, csak most jöttem rá: ezek az úrvezetők annyira félnek a vonalaktól, hogy igyekeznek a sáv közepén maradni. Csak éppen nem az autót helyezik középre, hanem magukat. Így a helyzet csaknem ugyanaz, mint az előző esetben: ha a sofőr a sáv közepén van, az autó minduntalan a jobb oldali vonalon halad, néha-néha átlógva a jobb oldali sávba.

Emlékszem, annak idején Apám úgy magyarázta, hogy a Wartburg Turist elejének a jobb oldali sarkát kell a vezetőülésből a sáv széléhez igazítanom. Így lehet elérni, hogy az autó a sáv közepén legyen vezetés közben.

Azt nem tudom, hogy a mostani, nyomott orrú autókkal mi a helyzet, mihez kell igazodni, de azt gondolnám, hogy azokat sokkal könnyebb betájolni, ráadásul sokkal kisebb helyet is foglalnak el a sávban, amit - mindenki elhihetné - olyan szélesre terveztek, hogy akár egy kamion vagy egy busz is elfér benne, ha középen halad.

Ez a videó azt illusztrálja, hogy ezzel a problémával nem csak Magyarországon küzdünk. Ezen a videón a Gizmag újságírója, Loz Blain tesztel egy BMW-t, miközben csaknem elüti szemből egy terepjáró.

ros