Az imént tertegetés közben beakadt a gyűrűm a fregoli kampójába, és rögtön lepergett a szemem előtt, hogy akár le is szakadhatott volna az ujjam.

Egy barátnőm mesélte ugyanis nemrég, hogy egy túbuzgó egészségvédő figyelmeztette, hogy gyűrűben nem ajánlatos motoroznia. Ő csak mosolygott az orra alatt, és halkan megjegyezte, hogy legtöbbször kesztyűt sem hord. Na ez végképp betette a kaput az uriembernél, aki ezután hosszasan magyarázta, hogy milyen veszélyekkel jár a motorozás, főképpen a sofőr ujjaira nézve.

Ettől kész vagyok. Mikor valaki az életét teszi fel arra, hogy másokba beleoltsa a parát, és ezzel tegye tönkre az életét. Aki folyamatosan aggódik valamin (bizonyos ezoterikus elképzelések szerint) bevonzza magának a bajt. De ha még van is olyan szerencséje, hogy a szerencsétlenség elmarad, egész biztos félelemmel és aggódással teli, boldogtalan órákat okoz neki.

A motorozás nekem a szabadságról szól. És most nem a szó elcsépelt, Hollywoodban lejáratott értelmében gondolom. Amellett, hogy motoron önállóan eljuthatok bárhova, ahova szeretnék, ezt szeretném kényelmesen, fesztelenül és boldogan tenni. Nálam ebbe nem nagyon fér bele a protektoros ruha és a csukott bukósisak sem.

Messziről elkerülöm azokat, akik szerint a motorozás veszélyes, és minden motoros két lábon járó donorjelölt. Ezúton is kérem őket, hogy hagyják meg nekem a szabadságomat... Szerintem a Jóisten jól tudja, hogy mi a célja velem. Ha pedig az a nemes feladat vár rám, hogy valaki tovább éljen a szerveimmel, akkor beletörődök, hogy ennyi volt, hiszen a Bibliában is meg van írva, hogy "Legyen meg a te akaratod".

Egyébként ismer valaki olyat, aki látott már valakit, akinek a gyűrű miatt szakadt le az ujja motorozás közben? Eddig csak olyat láttam, akinek valami gép vágta le. Szóval szerintem sokkal veszélyesebb egy futószalag mellett dolgozni, mint motorozni.

Persze megint az utolsó pillanatra hagytuk a biztosítóváltást. Mondjuk tavaly úgy emlékszem nem is váltottunk, mert csak 1-2000 Ft különbség lett volna, azért meg nem érte meg variálni.

Idén azonban boldogan olvastam, hogy van olyan biztosító, ahol már figyelembe veszik, hogy nem egy speedgépen száguldozó huszonéves donorjelölt vagyok. Végre valaki méltányolja, hogy nyugdíjas tempóban közlekedek egy veteránnak látszó olasz motorral.

Bár a hírek nem pont erről szóltak, hanem hogy a K&H biztosítónál a chopper/cruiser kategóriájú motorok valamint a Harley-Davidsonok 10% kedvezményben részesülnek. Ki is számoltam, hogy így 2000 Ft-ot takarítok majd meg évente.

Álmodik a nyomor. Olyan még nem történt, hogy bárhol bármilyen kedvezményhez jutottam volna... és ez most sincs másképp.

A kedvezmény ugyanis csak a listán szereplő márkák listán szereplő modelljeire vonatkoznik. A Moto Guzzi California Jackal pedig nem szerepel a listán. Egyébként a Moto Guzzi majd minden California modellje igen, de ez pont nem.

Szóval azért az ezer forintért, amit a B7-ért meg gondolom élemedett korom miatt sikerülne spórolnom, nem váltottam.

Amit elvesztettünk a réven, megnyertük a vámon: a Harley-Davidsonra (ami nem az enyém) viszont újrakötöttük, és így évi 10 000 Ft-tal kell majd kevesebbet fizetni érte.

No a hétvégén megvolt az idei utolsó börze is. A két mamut Veterama után a Devils őszi ill. téli börzéje a meghatározó számomra. 
Amit évek óta tapasztalok, elgondolkodtattak.
Kezdetben –mármint számomra, mert nem velem találták fel a börzét :) - annyian voltak, hogy ha nem volt foglalt árulkodó asztalod és ezzel korai hátsó belépési lehetőséged, akkor bizony hosszú-hosszú ideig ácsoroghattál mire bejutottál a szentélybe, ami a Kongresszusi Központot, majd később a PeCsát jelentette.

Aztán ez a jelenség egy-két éve szép lassan kezdett hkmm mérsékelt érdeklődésűre váltani, amin max. Blöró szaftos szövegeire és pár taktusú zenéjére tóduló tömeg(ízlésű) tudott dobni pozitív irányban. 
Persze csípőből jött az ítélet. Ratyik vagytok, a "keményeknek" meg derogál vegyülni. Mentségemre legyen mondva csapatunk abszolút rétegízlése és kereslete okozhatta, hogy kellett egy kis idő, míg leesett. 

Szigorúan véve mi a börze szerepe egy motoros életében?
Alkatrész és felszerelés turkáló. Volt. Volt, míg te szerelted, alakítottad –változó minőségben és esztétikumban- motorodat. Míg vadászni kellett a kintről beszerzett motoros ruhákra, relikviákra. 
Aztán hozzánk is megérkezett a PIAC. A piaccal pedig a különböző hitelkonstrukciókkal vásárolható és elérhető új motorok. Ezekhez ha akarnál, sem nyúlhatnál, mert oda a garancia! A régi motorkerékpárok lassan kifutnak, illetve „mindenki mindenkit ismer” alapon börzén kívül cserélnek gazdát a kurrens alkatrészek. -Mi sem aggódtunk mikor az előző napi buli után sikerült du. fél egykor a tetthelyre érni, hogy elkapkodják előlünk a vastelep alkatrészeket :)- 
Ma már a legnagyobb forgalmat a szuvenír árusok bonyolítják a villogó, csillogó, változatos aprólékjaikkal. Ebéd után az eseményhez illően öltözött családok kerekednek fel, és bolyonganak pár kört, majd esznek-isznak és továbbállnak (a bevásárlóközpontok jó sokáig nyitva vannak). Őket váltja a másik kör, akik leülnek és a koncert mellett beszélgetnek, míg tart a szűken szabott idő, majd ők is továbbállnak …egy másik zenés helyre.
Előbbiek egyre kevesebben jönnek, hiszen már megvan minden, amit a már említett garanciavesztés nélkül magukra ill. motorjukra pakolhatnak, utóbbiak pedig amúgy sem vesznek belépőt. 

Zord jövőt látok. Bár mégsem! Meghökkenten tapasztalom, hogy az emberek elkezdték vásárolni a régi, gyönyörű és karakteres alkatrészeket. Dísznek.
Azt hiszem át kell értékelnünk kedvenc szokásunkat. Többé már nem tehetjük ki arcpirító áron azokat a tárgyakat, alkatrészeket, amiktől még véletlenül sem akarunk megválni, csak szeretnénk ha széles lenne a börze palettája. A végén még megveszi valaki a falra. 

Kapcsolódó képek:

http://www.csamclub.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php


 

A múlt héten megszületett a legújabb kis motoros csaj: egyik motoros barátnőnk kisbabája. A hétvégén pedig egy másikról derült ki, hogy már három hónapja rejteget valakit a szíve alatt. Ilyenkor mindig felmerül a téma, hogy ezután mi lesz a motorozással. 

Ismerőseim között volt olyan, aki már eleve úgy tervezte meg a terhességét, hogy a téli hónapokra essen a nagy része. Így a szezonban még pocak nélkül tudott motorozni, és a következő nyár elején, szülés után ismét el tudott csenni 1-1 órát a kisbabától. Ez persze nem mindig jön össze, és van, hogy ki kell hagyni egy komplett szezont. Aki nem motorozik, nem értheti meg, hogy ez milyen nagy áldozat. 

Olyan is van, aki ahogy megtudta, hogy babát vár, egyből eladta a motort. Az árából berendezték a gyerekszobát, és ha majd újra alkalmas lesz az időpont, egy újabb gépet vesz. Legalábbis az elején mindenki ezt mondja. De amikor az embert magával ragadja az anyai ösztön, amihez még a család rosszallása is kapcsolódik, előfordulhat, hogy soha többé nem fog motort vezetni. Ki-ki másképp reagál az új feladatra. 

Az is kérdés szokott lenni, hogy meddig lehet motorozni teherbeesés után. Ha a családot kérdezzük (az előbbi témára utalva) semeddig és soha többé. Természetesen a nőgyógyászok sem javasolják ilyenkor a motorozást, hiszen a magzat nehezebben tapadhat meg. De az elején gyakran az ember még nem is tud róla! 

A lányok, akiknek hobbija a motorvezetés bármelyik formája, legtöbbször azon a véleményen vannak, hogy az első számú kritérium, hogy motorozni addig lehet, amíg a pocakjuk elfér a motoros ruha alatt. A másik, hogy mindenképp fontos, hogy a leendő anyuka odafigyeljen magára. Ha úgy érzi, hogy a motorozás veszélyes a magzatára, netán a közlekedés felizgatja, jobb ha egy időre mégis abbahagyja. 

Szerencsére ma már van olyan fórum, ahol az éppen babát váró vagy már a szülésen túlesett motoros kismamák megoszthatják egymással tapasztalataikat, örömüket, bánatukat. A hasonló gondolkodású lányok-asszonyok nagyon sokat tudnak segíteni egymásnak a kezdeti tanácstalanságban.

Még a boldog klasszikus biker korszak gyermekének vallhatom magam, ezért evidens, hogy álmaimban mindig is egy lecsupaszított Harley szerepelt. Ez nem változott semmit az idő múlásával, mondhatjuk ízlésem, elveim megcsontosodtak.

Aztán egyszer tíz éve betévedtünk Ostffyasszonyfára. Furcsa, ismerős hang ütötte meg botfülemet, de mindenhol csak "pályagépeket" láttam. Fiúk persze a másodperc töredéke alatt egy vadászeb szimatával rátapadtak egy sportmotorra. Nem volt nehéz a burkolat alatt meglátni a V2-est még nekem sem. Ó hát innen ez a hang! Egy Sportster blokk melegedett éppen, és osztrák tulaja kedvesen mosolygott ránk. Megnéztünk pár kört, amit futott a pályán és tovább indultunk. Viszont a gondolat ott motoszkált a fejemben. Vajon milyen lehet? Mégiscsak más futómű, fék, súly, de a szív az a klasszikus! Jó lenne megtekerni egyet! Meg fogsz halni rajta. Volt a féltő válasz. De engem mégis vonzott hozzá valami.

Eleve egy igazi konszenzusnak éreztem ezt a motort, aminek sikerült az, ami a -köszönhetően a tudatos, piacorientált és az emberek ostobaságát kihasználó-  többi gyártónak, kereskedőnek és úgy amblock az egész motoros társadalomnak nem. Mindenhonnan az alkatrészek javát használta fel, tekintet nélkül márkára, típusra, felekezetre. Persze Ericnek ezek után nem is volt maradása szélkakas munkahelyén, így motorját hamarosan önálló manufaktúraként kezdte el gyártani -bár a gyártani szó talán túl rideg ehhez a tevékenységhez-. A kezdeti, már bizonyított XR ezres blokkot idővel leváltotta, az akkor újdonság térhálós váz is folyamatosan fejlődött, a "benzintank" is abszolút reform volt. A fékek Nissin, a telók Showa-k lettek és még sorolhatnám. A motor beérett. Persze ára minden volt, csak alacsony nem, de őszintén melyik kézműves termék olcsó?! És valahol ez is az. Volt.

Volt, mert pár hete Eric bejelentette egykori, majd később újbóli munkáltatója lefejezi 26 év munkáját. Sosem próbáltam ki. Megtehettem volna, de talán túlságosan is belém ivódott a fenti féltő mondat. Ma már jóval elővigyázatosabb vagyok. Túlságosan is.

Pár éve Sárváron a nyílt napon szemeztem vele. Csabi vigyorogva kérdezte nem próbálsz ki valamit? Én makogtam hogy áá, minek, jó nekem. Közben sóvárogva figyeltem Őt. Soha nem szerettem kölcsönkérni motort, de FP-vel is csak ketten mentek rajtam kívül mióta nálam van. Ha balfék vagyok és bukok, bukjak a sajátommal. Így kihagytam ez a lehetőséget. Persze hazafelé vastelepemen rázkódva átkoztam hülyeségem, de ez van. Ez a hajó elment.
Végleg. Végleg?! 
Nyugodj békében BUELL!

Kép forrása: www.asphaltandrubber.com

Ma van a takarékossági világnap. Mindenhonnan ez folyik, vegyítve a gazdasági válsággal.
Szerintem soha nem volt "könnyebb" takarékosságra inteni az embereket, mint ma.
Gondolkodóba estem. Najó annyira nem, csak kicsit. Mennyire vagyok "garasdezső"?
Miről mondok le, és főként mi javára?

A fontossági sorrend sosem volt kérdés. Mikor megvettük komfort nélküli parasztházunk, becsúszott a lehetőség a Junak lecserélésére. Fél éve hirdettek egy Vassporit. Összenéztünk. Menjünk, nézzük meg, azzal nem veszítünk semmit. Megnéztük... aztán a másodperc töredéke alatt döntöttünk. Házkomfort vagy az álommotor észvesztő alacsony áron, és gyári állapotban? Tehát jártunk továbbra is édes jó szüléimhez naponta fürdeni és lefagyasztani hátsónk az udvariban.

Aztán a kemény munka meghozta azt, amit hinni alig mertünk. Mindkettőnknek meglett az álommotor. Most, mikor emberek áldozzák be motorjukat a hitelek oltárán újra többször szóba került köztünk mitől válnánk meg. Mindentől csak a motoroktól nem! Levágnák a karunk, kitépnék a szívünk és nem lenne miért tenni bármit is. Mert ha ezt nem tehetjük meg millió, számunkra evidensnek tűnő lemondás árán, akkor minek az egész?! Persze nem ítélkezek. Sokak szerint könnyen beszélek. Nincs házhitel, nincs kocsi hitel, "felnihitel". De miért? Miért? Mert takarékoskodunk. A "mivel"-t mi döntjük el. A ház 14 év alatt sem lett kompletten felújítva, de arra éppen elég, hogy egy-egy túráról, vagy a mindennapi hülyeségek elől menedéket nyújtson nekünk és barátainknak. LCD tv. Ja, láttam már a kirakatban. Új, nagy autó, lehetőleg nagyobb, mint a szomszédé? Minek? Ami van, vigyen el mondjuk a mannheimi börzére és kész.

Hogy abban motorozok, amiben hétköznap is járok? Hát istenem! Mert így élek! Mert úgy alakítottam az életem, hogy ne kelljen kiskosztümben kínosan feszítenem, mert nem érdekel a legújabb űrtechnikai biszbasz ruházat, motortechnika amit a jóléti állam rám akar erőltetni. Hogy sosem leszek a kereskedők kedvence?! Dehogynem! Mert takarékoskodom, de okosan. Ahogy nekem jó. A kocsi részlet árán benzint veszek motorozni. Motorozok, kopik a gumim, tehát plazma tévé részlet helyett gumit veszek. Motorozás közben megtetszik egy tájegység? Megnézem a látnivalóit, megkóstolom ételeit. Mi helyett? Egy új százezres csizma helyett. Számomra ennyi a titok.

Mert hát takarékoskodom én, csak az én fontossági sorrendem, és értékrendem szerint. 
Takarékoskodjatok ti is! :)

Egy motorozás alkalmával sikerült olyan okosan elhelyeznem Bomberem a kormányon, hogy az rálógott a forró kipufogóra, ami aztán ahogy kell, pillanat alatt csinos lyukat olvasztott a műszálas anyagra a jobb alkarnál.

Néztem, néztem, majd az első hiszti után gondolkodóba estem. Rendkívül formás darab, kis helyre gyömöszölhető, könnyű, egyszerűen tisztítható, ha elemeli valaki nem a havi fizetésemtől szabadít meg. Örököltem, tehát tartós is. Kellően deviáns, és még véletlenül sem nőcis. Fekete, így mindenhez "megy", kicsit nagy, ezért aláöltözhető. Tehát semmiképpen sem válhatunk meg egymástól. No de mi legyen. Felvarró. Ok, ez tiszta. Milyen? Mivel a vatelin fehérsége kellő kontrasztot adott a fekete dzsekinek, és a feketeség nem egyenlő az igénytelenséggel, a probléma megoldása a MOST kategóriát követelte magának, így beestem a város -akkor még működő- rockabilly boltjába és elkezdtem turkálni a felvarrók között.

Ez túl nagy, ez túl kicsi, ez túl csicsás, ez jellegtelen, ez nem én vagyok, ez nagyon divat, ez majdnem drágább mint a dzseki, ez fekete, ez autós, és ez...ááááááááá MEGVAN!!! Mielőtt kibillenthettem volna lelki békéjéből a nonstop mosolygó eladóhölgyet, ráleltem. Igen, ő lesz az, ez aztán a fricska! Black vagyok és mégsem, fiús vagyok, de azért mégiscsak nő. Eltakarom a hibát, de mégsem, látszik, de mégsem. Díszít… na, azért remélem itt nincs mégsem. Nagyon szigor. :)

Megvettem, és olyan boldogan süllyesztettem zsebembe, mintha legalább a Harley kulcsa lett volna. Kacska kezeimmel felvarrtam majd vártam az első motorozást és vele a hatást. Lett.

Fekete motoron, fekete motoros, de valami nem stimmel. Mi az ott a dzsekijén?!
Hát ez:
 

Az ősz pont ugyanolyan a motorosoknál, mint a tavasz. A zimankós, munkás hétköznapok után amint kisüt egy kicsit a nap a hétvégén, máris előtoljuk a motorokat, és megyünk egy szép kanyart.

Mióta beköszöntött a hűvös idő, most is ez van. A városban már alig látni motorost a futárokon és a melóba gurulókon kívül. Akinek nem létszükség, már többnyire téliesítette, sokan pedig a forgalomból is kivonatták a motorjukat. Ők ezen a hétvégén egész biztos szívták a fogukat, hogy egy ilyen szép napos, meleg motoros időt kihagytak.

Azért egy különbség mégicsak van az ősz és a tavasz között: míg tavasszal a minuszok után már hőségnek tűnik a plussz tíz fok is, ősszel a húsz fok után tizenötben is meg akarunk fagyni a motoron. Így aztán mielőtt elkezdene lebukni a dombok mögött a nap, usgyi haza!

A nikkelről az első gondolatom nagymamám szavajárása: "Mit pattogsz itt, mint a nikkelbolha?" De mi a fene az a nikkelbolha? Habár ez most nem is annyira fontos...

Tegnap este olvastam egy magazinban, hogy a nikkelallergia a nők betegsége. A táplálékokra adott reakciók alapján gyanakodhatunk, hogy valami baj van. Habár a cikk szerint felsorolt tünetek alapján az utolsó lenne a nikkel, amire gyanakodnék: haspuffadás, hányinger, hasmenés, székrekedés - ezek bármire utalhatnak. Lehet, hogy terhes vagyok?

A fő gondom mégsem ez. Az elkerülendő tárgyak listáját olvasva szinte minden fémből készült háztartási eszköz és szerszám fel van sorolva. De amin megdöbbentem, hogy elkerülendő a motorkerékpár.

Na jó. Ok, benne vagyok, nem hordok majd ezentúl harisnyatartót, zsebkést, és nem tetetek be protézist, de az már mégiscsak túlzás, hogy ha érzékeny vagyok a nikkelre, nem is motorozhatok.

Szerencsére le van írva a megoldás is: ha nem kerülhető el az érintkezés az adott tárggyal, érdemes azt műanyanyag fóliával bevonni. Elképzeltem a Guzzit fóliával bevonva...